Post by Koncoló on Nov 5, 2009 11:29:42 GMT -5
a; faj: alien, xenomorph
b; név: Koncoló
c; becenév: nincs
d; alfaj: dron
e; rang: Csökevény
f; születési hely: Thedusi fészek
g; születési idő: 2190. szeptembere
h; bemutatás, külső és belő tulajdonságok: magas, fekete, hosszú farok, megnyúlt fej, éles fogak, erős secunder álkapocs. Nagyon szeret hátulról támadni, nem ismer kegyelmet. Mindig parancs nélkül megy begyűjteni vagy vadászni, de ezt csak ritkán teszi.
2190. szeptemberén születtem a Thedusi fészekben.
Az alienek hoztak pár embert, akiket be is gubóztak. A tojás, amelyben voltam, szirom módjára kinyílt. A begubózott ember először az első, két lábamat látta meg. Utána a többit.
Kimásztam a tojásból. Rá ugrottam az ember arcára és tojócsövemet behelyeztem áldozatom torkába. Azután pár órával facehuggerként tejesítettem feladatomat és holtan estem le az emberről.
Amikor már magamhoz tértem, egy vörös, erekkel teli helyen voltam és hallottam az ember szívének minden egyes dobbanását. " A ritmusra tudnék táncolni is. " gondoltam magamban. Elkezdtem magam kirágni az emberből. Előszőr átrágtam magamat az ereken, utána szétrágtam a tüdejét. Azután a bordáit roppantottam át, majd átütöttem magam az ember bőrén. Az ember persze üvöltve halt meg. " Ez volt az utolsó üvöltésed te szerencsétlen. " gondoltam. Azután kimásztam az emberből, majd leestem a puha kacsokra a földön. A testet persze nem tudtam elfogyasztani, mert már jött is egy kifejlett xenó, aki lefejtette a testet a falról és vitte is a táplálékkamrába. Én persze követtem őt, míg oda nem értem egy mosdószerű helyiséghez, ahol már a többi mellkasrobbantó már vígan ette az emberi húst. Én is odamentem a saját, de halott gazdatestemhez és elkezdtem rágicsálni. Miután készen voltam, máris megvolt az első vedlésem és pár centit tudtam ennek köszönhetően nőni. Majd mentem is pihenni addig, míg ki nem fejlődök egy tökéletes gyilkoló géppé.
Pár nap múlva már ki is fejlődtem.
A kifejlődés után mentem is felfedezni az egész fészket. Mivel csak az embriókamrában voltam először, oda már nem kelett mennem. Hiszen tudtam, hogy merre van az embriókamra.
Bejártam a fészek minden egyes négyzetméterét, de minden kamrában csak sürögtek és forogtak az alienek, akik mind a királynő parancsára vártak.
Egyszer csak megakadt valamin a figyelmem.
Valami volt az egyik elhagyatott teremben. Odamentem és jobban szemügyre vettem azt a valamit. Egy csontváz volt az. " Jellemző ránk, alienekre, hogy nem midig takarítunk magunk után. " gondoltam.
Mivel a fészeknek azon pontján voltam, ahol csak néha-néha jár alien. Fogtam a csontvázat és magammal vittem a hulladékkamrába, ahol letettem a szétcincált ruhadarabok közé a csontkupacot. Nemsokkal később egy egész hadseregnyi alien tért vissza a fészekbe és megbénított humánokat hoztak magukkal.
" Ha én is kint lettem volna, akkor hoztam volna egy ilyen fazont. " gondoltam miközben szemügyre vettem a lebénított humánokat.
Majd, miután kinézelődtem magamat, elindultam a fészek kijárata felé. A kijáratnál a padló televolt halott alienekkel és halott humánokkal. " Mivel nem vitték le őket a társaim, majd akkor én elrejtem őket valahova. " gondoltam. Majd fogtam az egyik halott humánt és vittem is magammal egy biztonságos helyre. A helyet gyorsan meg tudtam találni. Egy régi iroda volt az ideális hullaház. Bevittem a halott humánt a sötét szobába és benyálkáztam, majd a falat is lenyálkázva felragasztottam azt. Majd a többivel is így tettem. De ha valamelyik humán még élt azt ide ragasztom a folyosó falára, hogy majd legyen velem is egy társ, aki felnéz rám meg minden.
De szerencsére nem voltak életben a humánok. Ez kedvező is volt, mert így mindet be tudtam vinni az elhagyatott irodába és be tudtam őket egy-kettőre gubózni.
Majd, ha ezzel megvoltam, mentem is vissza az alsó szintre takarítani a fivérek után, akik lehetséges, hogy most keltek ki.
NINCS JOBB, MINT A TILOSBAN MÁSZKÁLNI
Némi pihenés után is mét erőre tudtam kapni. Ez látszott is rajtam, mert máris éhesztem a friss vérre és húsra, amit a Kolónián élő emberek nyújtanak egy alien számára. Nem is beszélve arról, amit tegnap csináltam, hogy tiszta legyen a fészek. Persze ez nem is annyira zavart, hogy egy kicsiny iroda televan hullákkal és limlomokkal. Amikor elhaladtam az iroda mellett, egy nagyon furcsa érzés tört rám. Lehet, hogy már most meg fogok halni. Amikor kiértem az útra és cikázkadtam a halott humánok és halott alienek között, azon nyomban észrevettem egy tárgyat. Odamentem a tárgyhoz, hogy azt alaposabban szemügyre vegyem. Egy APC roncsa volt az...
Ennyi lenne a minimum előtörténet! De ha valaki idegent indít és a legelső fázistól akarja kezdeni, akkor csak írja le a fajt, születési helyet. A többit majd mi megcsináljuk. Mármint a mesélést és a helyszínt.
b; név: Koncoló
c; becenév: nincs
d; alfaj: dron
e; rang: Csökevény
f; születési hely: Thedusi fészek
g; születési idő: 2190. szeptembere
h; bemutatás, külső és belő tulajdonságok: magas, fekete, hosszú farok, megnyúlt fej, éles fogak, erős secunder álkapocs. Nagyon szeret hátulról támadni, nem ismer kegyelmet. Mindig parancs nélkül megy begyűjteni vagy vadászni, de ezt csak ritkán teszi.
2190. szeptemberén születtem a Thedusi fészekben.
Az alienek hoztak pár embert, akiket be is gubóztak. A tojás, amelyben voltam, szirom módjára kinyílt. A begubózott ember először az első, két lábamat látta meg. Utána a többit.
Kimásztam a tojásból. Rá ugrottam az ember arcára és tojócsövemet behelyeztem áldozatom torkába. Azután pár órával facehuggerként tejesítettem feladatomat és holtan estem le az emberről.
Amikor már magamhoz tértem, egy vörös, erekkel teli helyen voltam és hallottam az ember szívének minden egyes dobbanását. " A ritmusra tudnék táncolni is. " gondoltam magamban. Elkezdtem magam kirágni az emberből. Előszőr átrágtam magamat az ereken, utána szétrágtam a tüdejét. Azután a bordáit roppantottam át, majd átütöttem magam az ember bőrén. Az ember persze üvöltve halt meg. " Ez volt az utolsó üvöltésed te szerencsétlen. " gondoltam. Azután kimásztam az emberből, majd leestem a puha kacsokra a földön. A testet persze nem tudtam elfogyasztani, mert már jött is egy kifejlett xenó, aki lefejtette a testet a falról és vitte is a táplálékkamrába. Én persze követtem őt, míg oda nem értem egy mosdószerű helyiséghez, ahol már a többi mellkasrobbantó már vígan ette az emberi húst. Én is odamentem a saját, de halott gazdatestemhez és elkezdtem rágicsálni. Miután készen voltam, máris megvolt az első vedlésem és pár centit tudtam ennek köszönhetően nőni. Majd mentem is pihenni addig, míg ki nem fejlődök egy tökéletes gyilkoló géppé.
Pár nap múlva már ki is fejlődtem.
A kifejlődés után mentem is felfedezni az egész fészket. Mivel csak az embriókamrában voltam először, oda már nem kelett mennem. Hiszen tudtam, hogy merre van az embriókamra.
Bejártam a fészek minden egyes négyzetméterét, de minden kamrában csak sürögtek és forogtak az alienek, akik mind a királynő parancsára vártak.
Egyszer csak megakadt valamin a figyelmem.
Valami volt az egyik elhagyatott teremben. Odamentem és jobban szemügyre vettem azt a valamit. Egy csontváz volt az. " Jellemző ránk, alienekre, hogy nem midig takarítunk magunk után. " gondoltam.
Mivel a fészeknek azon pontján voltam, ahol csak néha-néha jár alien. Fogtam a csontvázat és magammal vittem a hulladékkamrába, ahol letettem a szétcincált ruhadarabok közé a csontkupacot. Nemsokkal később egy egész hadseregnyi alien tért vissza a fészekbe és megbénított humánokat hoztak magukkal.
" Ha én is kint lettem volna, akkor hoztam volna egy ilyen fazont. " gondoltam miközben szemügyre vettem a lebénított humánokat.
Majd, miután kinézelődtem magamat, elindultam a fészek kijárata felé. A kijáratnál a padló televolt halott alienekkel és halott humánokkal. " Mivel nem vitték le őket a társaim, majd akkor én elrejtem őket valahova. " gondoltam. Majd fogtam az egyik halott humánt és vittem is magammal egy biztonságos helyre. A helyet gyorsan meg tudtam találni. Egy régi iroda volt az ideális hullaház. Bevittem a halott humánt a sötét szobába és benyálkáztam, majd a falat is lenyálkázva felragasztottam azt. Majd a többivel is így tettem. De ha valamelyik humán még élt azt ide ragasztom a folyosó falára, hogy majd legyen velem is egy társ, aki felnéz rám meg minden.
De szerencsére nem voltak életben a humánok. Ez kedvező is volt, mert így mindet be tudtam vinni az elhagyatott irodába és be tudtam őket egy-kettőre gubózni.
Majd, ha ezzel megvoltam, mentem is vissza az alsó szintre takarítani a fivérek után, akik lehetséges, hogy most keltek ki.
NINCS JOBB, MINT A TILOSBAN MÁSZKÁLNI
Némi pihenés után is mét erőre tudtam kapni. Ez látszott is rajtam, mert máris éhesztem a friss vérre és húsra, amit a Kolónián élő emberek nyújtanak egy alien számára. Nem is beszélve arról, amit tegnap csináltam, hogy tiszta legyen a fészek. Persze ez nem is annyira zavart, hogy egy kicsiny iroda televan hullákkal és limlomokkal. Amikor elhaladtam az iroda mellett, egy nagyon furcsa érzés tört rám. Lehet, hogy már most meg fogok halni. Amikor kiértem az útra és cikázkadtam a halott humánok és halott alienek között, azon nyomban észrevettem egy tárgyat. Odamentem a tárgyhoz, hogy azt alaposabban szemügyre vegyem. Egy APC roncsa volt az...
Ennyi lenne a minimum előtörténet! De ha valaki idegent indít és a legelső fázistól akarja kezdeni, akkor csak írja le a fajt, születési helyet. A többit majd mi megcsináljuk. Mármint a mesélést és a helyszínt.